A föld az otthonom. A tűz az álmom. A félelem a létem. Egy csokoládét hoztak, zsákszám. A tankosok a tankra kötözött homokzsákból kiöntötték a homokot és megtöltötték csokival az elfoglalt gyárban. Egy zsák csokoládé, egy zsák öröm. Nem gondolsz rá, hogy erkölcsileg elítélendő lopott csokit tömni magadba, hogy most éppen vétkezel-e - mert éhes vagy, mert nem ettél csokit hónapok óta, mert a konzerveket kívül sem ettél sokat, néha kenyér még érkezik innen-onnan, de máskülönben meg a gyárat felgyújtották, a csokoládé ott olvadt volna bele az aszfaltba, betonba, téglákba. Így most bennünk olvadt szét. A föld kényelmesebb, az álmom nőm, a félelem távoli emlék.

Föld és tűz (Zemlja i vatra)

A mélység önmaga ellensége
Szemeim nélkülem szebb hajnalt látnak
Jóestét szívben csillaggal
Jónapot kézben a nappal

Minden ami száll az űrt tágítja
Jelentése: távol önmagunktól élni veszélyes életet
A füsttelen tűzben a szótlan versben
Elveszíteni a tudást a becsületet az erőt

Így keserűség nélkül szebben szeretjük majd a földet
És az erdőt mely nem volt elég bátor 
Az éj mögött fakadó virág természetes:
Az ébereknek tövis az álmodóknak rózsa

Legyen mindenki kettesben a szerencséjével
Nézd a villámot magasan az unalom és remény fölött
A sár és a tűz között eme utóbbit akarjuk
Üdvözöllek világom ártatlan hajnala

(A világ érzése ciklus 4. verse)