Branko Miljković Hét halott költő címmel írt hét verset, köztük egy szonettet is. A címe Goran, akihez írta, Ivan Goran Kovačić, az egyik legjelentősebb horvát költő, alig harmincévesen lett áldozata a második világháborúnak. Horvát apa és zsidó anya gyermekeként 1942-ben csatlakozott a partizánokhoz, de csakhamar, 1943 nyarán szerb csetnikek ölték meg, sírja azóta is ismeretlen. A hét költőidol egyike volt, a hét vers záródarabja az övé.

Goran

Tágabb az éjszaka mint csillaghomlokom
Bennem ismeretlen fekete fenyvesek
És a fa így szólt: ne tedd ezt. Hajnalom
Nevem hagyom rád ha vissza nem térhetek

Sosemvolt holtra szállnak a méhek
A lépcsőház homályába eltűnni harangszó rohan
Napom véget ért. Nyugovóra mégsem térnek
Álmaim a domb mögött: hol virrasztok. Holtan.

Idelenn saját sötétben vannak sokan
Madár árnyéka az én éjem. Hát hol van
Az út mely elvezetne hozzám

Ki mint tavasz ha virágozni feledett
Világ északján holtan heverek
Féltékeny halál - legtágabb éjszakám!

Szerző: zoranka  2015.01.05. 10:32 Szólj hozzá!

Címkék: vers háború költészet ciklus Branko Miljković Ivan Goran Kovačić

A bejegyzés trackback címe:

https://epitaf.blog.hu/api/trackback/id/tr107043241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása