Branko Miljković Hét halott költő címmel írt hét verset, köztük egy szonettet is. A címe Goran, akihez írta, Ivan Goran Kovačić, az egyik legjelentősebb horvát költő, alig harmincévesen lett áldozata a második világháborúnak. Horvát apa és zsidó anya gyermekeként 1942-ben csatlakozott a partizánokhoz, de csakhamar, 1943 nyarán szerb csetnikek ölték meg, sírja azóta is ismeretlen. A hét költőidol egyike volt, a hét vers záródarabja az övé.
Goran
Tágabb az éjszaka mint csillaghomlokom
Bennem ismeretlen fekete fenyvesek
És a fa így szólt: ne tedd ezt. Hajnalom
Nevem hagyom rád ha vissza nem térhetek
Sosemvolt holtra szállnak a méhek
A lépcsőház homályába eltűnni harangszó rohan
Napom véget ért. Nyugovóra mégsem térnek
Álmaim a domb mögött: hol virrasztok. Holtan.
Idelenn saját sötétben vannak sokan
Madár árnyéka az én éjem. Hát hol van
Az út mely elvezetne hozzám
Ki mint tavasz ha virágozni feledett
Világ északján holtan heverek
Féltékeny halál - legtágabb éjszakám!