Vasko Popa, Miljković egyik kortársa és túlélője egy évtizeddel idősebb volt Brankónál, első kötete négy évvel korábban jelent meg és rögtön kortársai vezérévé vált. 1991-ben halt meg, a hetvenes években elnyerte a Branko Miljković-díjat is. Egyik legismertebb versciklusa a Játékok címet viseli.

Nincs idő sosem. Semmire. Emlékezni sem. Feledni jobb. De most előjönnek az emlékek. A versek visszahozzák a húsz évvel ezelőtti emlékeket. Csak néhány éve tértem vissza a városba, amelynek akaratlanul, de fájdalmat okoztam. Csak rövid sétákra volt időm. De emlékeztem az utakra, a házakra, a folyóra, a hidakra. 

Vissza kell térnem. Látnom. Éreznem. Tudnom kell, hogy van megbocsátás. Nekem is.

Bevezetés a játékokhoz (Uvod u igre)

/Vasko Popának/

Közted s köztem egy madár
meg néhány csillag. Vedd el hát - és menj!
Amint tapintható űrt lélegzem
a csillagoknak a növényeknek. De szívemben semmiképp.
Hulljatok, hulljatok a mélybe
ti csillagok, oly távol minden éjtől.
Ó, de já-já-játszanék... (végzetes játékok)
míg van élet, míg van halál!
A valóban nincs ennyi velő.
Még mindig, még mindig... (a hamis bősége)
játszunk hunyócskát a jövővel

...

Kereslek üres fejjel üres szívvel
A remény mögött az utolsó verssor mögött
Amint az üresség felé növök
S csupán talpam érzi a földet

Ürességed kulcsaimmal játszik
Új űrt nyit meg szívet tintatartót
Minden szót mellyel hívni szeretnélek
Amint az emlékezet a másnappal vegyül

...

Ki szelidíti meg a növényt
Amely széllel szemben nőtt
A fejemből az árnyékomból
Felkavart gondolataimból

...

Még ez a valójában szabályszerű növény
Érzékekből nőtt rózsa
Minek töve ürességgel a felkiáltással varázsoltatott
Szerelem
Semmi sem közelíthet

...

A nap örök mivolta
A virág napja
A halánték látása
Beszélek hogy megszólaljak
Hangommal az erdőn áttörök
Homlokom már elfogyott
Szívem elveszett a dalban

Meg tudlak ismerni
Hogy visszaadjam amit elvettem
Hogy szeresselek
Hogy gondolatban szívedig lemeztelenítselek
Hogy csak rád gondoljak ha hazug halál gyötör
Míg vérem tódul fejembe
Míg az erdők dalolva kerülnek ki
Míg a nap sebeit nyaldossa

Ez az álom téged igazol
Ez a madár téged erősít meg
Ez a virág arcod nyitja meg
Ez a vers most kezdődik

Látható leszek
De senki sem láthatja
Aki bennem dalol
Így nem tudhatom vajh valódi
E táj melyen átkelek